Pleurális effúzió: tünetek, okok és kezelés

Pleurális effúziós tények

• A pleurális folyadék folyadékot írja le a tüdőt fedő két szövetréteg (pleura) és a mellkasfal bélése között.
• A pleuralis kiürülés egy másik betegség megnyilvánulásaiból fakad.
• Általában a pleurális folyadék transzudátumokra (az erekből kifolyó folyadék okozta) és váladékokra (ahol a folyadék a pleura és a tüdő gyulladása miatt) osztható.
• A pleuralis kiürülés leggyakoribb okai a pangásos szívelégtelenség, tüdőgyulladás, rosszindulatú daganatok és tüdőembólia.
• A pleuralis kiürülés jelei és tünetei a következők:
  • Légszomj
  • Mellkasi fájdalom
• Az alapbetegség miatti pleurális kiürülés társult tünetei a következők:
  • Éjjeli izzadás
  • Vért felköhögni
  • Láz
  • Hidegrázás
• A toracentezist használják a pleurális folyadék elemzéshez történő kiszívására. Egy vékony tűt helyeznek be a bordák közé a folyadékgyűjteménybe.
• A pleuralis ürítés kezelése az alapbetegségtől függ.

A pleurális efúzió áttekintése

A pleurális effúzió folyadékgyűjtemény a tüdő két bélése (pleura) közötti térben.

Amikor lélegzik, olyan, mint egy fújtató. Légzést belélegzünk a tüdőbe, és a bordák kifelé mozognak, és a membrán lefelé mozog. Annak érdekében, hogy a tüdő kibővüljön, bélésének csúsznia kell a mellkas falának mozgásával együtt. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, mind a tüdeket, mind a bordákat egy csúszós bélés borítja, amelyet pleurának hívnak. Kis mennyiségű folyadék kenőanyagként működik e két felület számára, hogy könnyen egymáshoz csúszhassanak.

A túl sok folyadék rontja a tüdő tágulási és mozgatási képességét.

A pleurális effúzió képe

A pleurális efúzió okai

A pleurális effúzió nem normális. Ez nem betegség, hanem inkább a mögöttes betegség szövődménye. Extra folyadék (effúzió) különféle okokból fordulhat elő. A közös osztályozási rendszerek megosztják a pleurális folyadékokat a folyadék kémiai összetétele és az effúzió kialakulásának oka alapján. Két osztályozás a következő: 1) transzudat pleurális folyadék; és 2) váladéki pleurális folyadékok. A pleurális effúzió néha lehet mind a transzudat, mind a exudate tulajdonságai.

1. A transzudata pleurális folyadékok akkor képződnek, amikor folyadék szivárog az erekből a pleurális térbe. Kémiai szempontból a transzudates pleurális effúziók kevesebb fehérjét és LDH-t (laktátdehidrogenáz) tartalmaznak, mint az exudates pleurális effusions. Ha mind a pleurális folyadék / szérum teljes fehérje arány kevesebb vagy egyenlő, mint 0, 50, és a pleurális folyadék / szérum LDH arány kisebb vagy egyenlő, mint 0, 67, a folyadékot általában transzudattának tekintik, míg a váladék arányát 0, 50 felett és 0, 67 felett.

A transzudatt pleurális folyadékok példái a következők:

• Pangásos szívelégtelenség
• Májelégtelenség vagy cirrhosis
• Veseelégtelenség vagy nephritikus szindróma
• Peritoneális dialízis

2. A váladék-pleuralis kiürüléseket maga a mellhártya gyulladása okozza, és gyakran tüdőbetegség miatt.

A váladék okaira példa:

• Tüdő- vagy emlőrák
• lymphoma
• Tüdőgyulladás
• Tuberkulózis
• Perikardotómiás szindróma
• Szisztémás lupus erythematosus
• Uremia vagy veseelégtelenség
• Meigs szindróma
• Hasnyálmirigy álnév
• ascites
• Intraabdomális tályog
• Azbesztózis és mezotelióma

A legtöbb pleuralis folyadékot pangásos szívelégtelenség, tüdőgyulladás, tüdőembólia (vérrög a tüdőben) és rosszindulatú daganatok okozzák.

A pleurális efúzió kockázati tényezői

Mivel a pleurális effúzió egy másik betegség megnyilvánulása, a kockázati tényezők az alapbetegség kockázati tényezői. Általában a pleurális folyadék felnőtteknél, ritkábban gyermekeknél fordul elő.

A pleura effúzió tünetei és jelei

Légzési elégtelenség a pleuralis kiürülés leggyakoribb tünete. Ahogy az effúzió nagyobb lesz, és több folyadékkal növekszik, annál nehezebb a tüdő kiszélesedése, és annál nehezebb a beteg számára a légzés.

Mellkasi fájdalom azért jelentkezik, mert a tüdő pleurális nyálkahártyája irritált. A fájdalmat általában pleuritikusnak nevezik, amelyet éles fájdalomként határoznak meg, amely mély lélegzettel súlyosbodik. Noha a fájdalom a mellkason lokalizálható, ha az effúzió a diafragma (az izom, amely a mellkasot osztja a hasüregből) gyulladását okozza, a fájdalom a vállra vagy a has felső részére utalhat. A pleurális effúzió növekedésével a fájdalom fokozódhat.

Az egyéb kapcsolódó tünetek az alapbetegségnek tulajdoníthatók. Például:

• A pangásos szívelégtelenségnek tünetei és tünetei lehetnek a lábak duzzanatában és légszomjban, ha laposan fekszik (ortopnea), vagy éjszaka közepén felébresztik őket (paroxysmalis éjszakai légzés).
• A tuberkulózisnak tünetei lehetnek az éjszakai izzadás, a vér köhögése (hemoptysis) és a fogyás.
• A véroptízis társulhat fertőzéshez és tüdőrákhoz.
• A tüdőgyulladás tünetei lehetnek láz, remegő hidegrázás, köhögés és köhögés okozta köhögés és pleuricus fájdalom.

Mikor kell orvoshoz fordulni?

Mellkasi fájdalom és légszomj két olyan tünet, amelyeknek szinte mindig arra kell ösztönözniük az embereket, hogy orvoshoz forduljanak. A körülményektől és a tünetek súlyosságától függően megfelelő lehet a 911 telefonhívás és a sürgősségi ellátás aktiválása.

A pleurális efúzió diagnosztizálása

A pleurális effúzió diagnosztizálása azzal kezdődik, hogy az egészségügyi szakember figyelembe veszi a beteg kórtörténetét. A fizikai vizsgálat a mellkasra koncentrálódik, és magában foglalhatja a szív és a tüdő meghallgatását (fülhallgatást) és a mellkasra koppintást (rövid átfedés). A pleurális effúzió csökkentheti a levegőbejutást, és tompítást okozhat a mellkas egyik oldalán, a másik oldalához viszonyítva. Ha pleiritis (a pleura gyulladása) van, súrlódás vagy dörgés hallható.

• A mellkasi röntgen segíthet megállapítani a folyadék jelenlétét. A mellkas szokásos nézetein kívül, ha pleuritikus folyadék van, további röntgenfelvétel készíthető úgy, hogy a beteg az effúzió oldalán fekszik. Az oldalirányú decubitusnak nevezett röntgenfelvétel megmutatja, hogy a folyadék rétegei a mellkasüreg mentén távoznak-e.
• Mellkasi ultrahang felhasználható az ágy mellett a folyadék és annak helyének gyors megerősítésére. Segíthet annak eldöntésében, hogy a folyadék szabadon áramlik-e a pleurális térben, vagy egy adott területen van-e (fel van-e helyezve).
• A CT vizsgálatok felhasználhatók a mellkas leképezésére, és nemcsak a tüdő feltárására, hanem az effúzió egyéb lehetséges okaira is.
• A toracentesis egy olyan eljárás, amelynek során a folyadékot a mellhártyából kiürítik. Egy hosszú, vékony tű segítségével a folyadék eltávolítható és ellenőrzésre elküldhető a diagnózis megerősítésére. Gyakran mellkasi röntgenfelvételt készítenek a toracentesis elõtt, hogy megerõsítsék az effúzió jelenlétét, majd utána meggyõzõdjenek arról, hogy az eljárás nem okozott-e pneumothoraxot (összeomlott tüdő). A pleurális folyadék elemzése magában foglalja:
  • A kémiai analízis megkülönböztetheti a transzudattát az exudattól azáltal, hogy megméri a fehérjekoncentráció arányát a pleurális effúzióban, és összehasonlítja azt a fehérjekoncentrációval a véráramban. A váladékok nagyobb fehérjekoncentrációval rendelkeznek, mint a transzudatok.
  • Az LDH (laktát-dehidrogenáz) egy másik vegyi anyag, amely segít megkülönböztetni a két effúzió típusát.
  • A teljes vérsejt-szám (CBC) elemzése fertőzést keres, sejt-elemzés tumorsejteket keres, és tenyészetek keresik a fertőzést.
• A vérvizsgálatot és más képalkotó vizsgálatokat a kapcsolódó tünetek és az orvos által a mellhártya kiürülést okozó diagnózis felkutatása alapján megfontolhatjuk.

Pleurális efúziós kezelés

Mivel a pleurális effúzió veszélyeztetheti a légzést, az újraélesztés ABC-k (légúti, légzés és keringés) gyakran az első szempont, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy elegendő oxigén áll-e rendelkezésre a test működéséhez.

A pleurális effúzió kezelése általában megköveteli, hogy az alapbetegséget vagy betegséget kezeljék és ellenőrizzék a pleurális folyadék felhalmozódásának megakadályozása érdekében.

Míg a toracentesist diagnosztikai eljárásként alkalmazzák, gyógyhatású lehet a folyadék eltávolításában is, és lehetővé teszi a tüdő kiszélesedését és működését. A mellkascsőnek is nevezett cső-torako-stómiát el lehet helyezni az emémek (péniszgyűjtemények) ürítésére és kezelésére.

Pleurális efúziós komplikációk

A pleurális folyadékok veszélyeztetik a tüdő működését, mivel megakadályozzák a légzés teljes kiterjedését. Ha az effúzió hosszú ideje fennáll, azzal járhat a tüdő hegesedése és a tüdő működésének tartós csökkenése. Az a folyadék, amely hosszabb ideig fennmarad, szintén fennáll annak a veszélye, hogy megfertőződik és empiema néven kialakuló tályogot képez.

A diagnosztikai és terápiás eljárások, beleértve a toracenteziát, magukban foglalják a tűknek a mellkas falán történő behelyezését a pleurális térbe. A pneumothorax potenciális szövődmény.

Néhány pleurális folyadék többször ismétlődik; szklerózis szereket, amelyek hegesedést idéznek elő, például talkum vagy tetraciklin felhasználhatók a megismétlődés megelőzésére. Ha a szklerózis ágensek nem képesek, műtétre lehet szükség.

A pleurális efúzió megelőzése

A pleurális folyadékot számos állapot és betegség okozza. Az alapvető ok megelőzése csökkenti az effúzió kialakulásának esélyét.

A pleurális efúzió prognózisa

Mivel a pleurális effúzió egy másik betegség tünete, a prognózis az alapbetegségtől függ. A pleurális folyadék kiürülése soha nem normális. Bár ezek kezelhető betegségekkel társulhatnak, jelenlétük arra utal, hogy az alapbetegség elég előrehaladott ahhoz, hogy a tüdő nyálkahártya jelentős gyulladását okozhassa.