Az elektrolitok egyensúlytalansága a vérvizsgálatban, pótlások, tünetek és kezelés

Mik az elektrolitok?

Az elektrolitok a legkisebb vegyi anyagok, amelyek fontosak a test sejtjeinek működésében és lehetővé teszik a test működését. Az elektrolitok, például a nátrium, a kálium és más elengedhetetlenek ahhoz, hogy lehetővé tegyék a sejtek számára energiatermelést, falak stabilitásának megőrzését és általában a működést. Elektromos áramot termelnek, izmokat húznak, vizet és folyadékokat mozgatnak a testben, és számtalan egyéb tevékenységben vesznek részt.

Az elektrolitkoncentrációt a testben számos hormon szabályozza, amelyek többségét a vese és a mellékvesék termelik. A speciális vesejtekben található szenzorok figyelemmel kísérik a nátrium, kálium és víz mennyiségét a véráramban. A test a szűk normál tartományban működik, és olyan hormonok, mint a renin (a vesében készült), az angiotenzin (a tüdőből, az agyból és a szívből), aldoszteron (a mellékvesében) és az antidiuretikum hormon (az agyalapi mirigyből). ), amelyek az elektrolit egyensúlyt ezen normál határokon belül tartják.

Az elektrolitkoncentráció egyensúlyban tartása magában foglalja a szomjúság mechanizmusának stimulálását is, amikor a test kiszárad.

Mi az elektrolit: nátrium (Na)?

A nátrium leggyakrabban a sejtön kívül található, a véráram plazmájában (a nem sejt részben). Ez a test vízszabályozásának jelentős része, mivel a víz megy oda, ahol a nátrium megy. Ha túl sok nátrium van a testben, valószínűleg a magas sóbevitel miatt (a só nátrium és klorid), a vesék ürül ki, és víz következik be.

A nátrium fontos elektrolit, amely segíti a test elektromos jeleit, lehetővé téve az izmok tüzet és az agy működését. Az elektromos szivattyú fele a sejt szintjén tartja a nátriumot a plazmában és a káliumot a cellában.

A nátrium egyensúlyhiány feltételei

A hipernatremia (hiper = túl sok + natr = nátrium + emia = a vérben) általában kiszáradással jár, és túl sok nátrium tartalma helyett túl kevés a víz. Ez a vízvesztés hányással vagy hasmenéssel járó betegségek, testmozgásból vagy lázból származó túlzott izzadás, vagy túl magas sótartalmú ivófolyadék miatt fordulhat elő.

A hyponatremiat (hypo = túl kevés) a vízmérgezés okozza (annyi vizet iszik, hogy hígítja a nátriumot a vérben és túlterheli a vese kompenzációs mechanizmusát), vagy a nem megfelelő diuretikum-hormon szekréció (SIADH) szindróma. A SIADH olyan betegségekkel társulhat, mint például tüdőgyulladás, agyi betegségek, rák, pajzsmirigyproblémák és néhány gyógyszer.

Mik a nátrium-egyensúlyhiány tünetei?

Túl sok vagy túl kevés nátrium okozhat sejtek működési zavarát. Letargia, zavart, gyengeség, duzzanat, rohamok és kóma olyan tünetek, amelyek előfordulhatnak hiper- vagy hyponatremia esetén. Ezen állapotok kezelése a kiváltó októl függ, de fontos, hogy az egészségügyi szakember megértse a kóros nátriumszint okát, és viszonylag lassan korrigálja a nátrium-egyensúlyhiányt. A gyors javítás okozhatja a víz abnormális áramlását a sejtekbe vagy a cellákból. Ez különösen fontos az agysejt-károsodás (központi pontin-myolízis) megelőzésére.

Mi az elektrolit: kálium (K)?

A kálium a test sejtjeiben koncentrálódik leginkább. A gradiens, vagy a sejten belüli koncentrációbeli különbség a plazmához képest elengedhetetlen a testben az elektromos impulzusok generálásához, amelyek lehetővé teszik az izmok és az agy működését.

A kálium-egyensúly hiánya

A hiperkalemia (hiper = túl sok + kal = kálium + emia = a vérben) potenciálisan életveszélyes helyzet, mert rendellenes szívvezetést okoz a szívben és potenciálisan életveszélyes szívritmusproblémákat okozhat. A magas káliumszint leggyakrabban a veseelégtelenséggel társul, amelyben a káliumszint felhalmozódik, és nem választható ki a vizelettel. A káliumszint csökkentésére gyógyszereket lehet alkalmazni, amíg a vesék nem képesek üríteni a vizelet feleslegét. Ha a vesefunkció rossz, szükség lehet sürgősségi dialízisre a kálium eltávolításához.

A hypokalemia (hypo = túl kevés) leggyakrabban akkor fordul elő, amikor a test túl sok káliumot veszít olyan hánytatások miatt, mint a hányás, hasmenés, izzadás és olyan gyógyszerek, mint a diuretikumok vagy hashajtók. Gyakran előfordul diabéteszes ketoacidózisban, ahol a kálium túlzott mértékben veszít a vizeletben. Mivel a testben lévő vegyi anyagok metabolizmusában összefüggenek, az alacsony magnéziumszint a hypokalemiahoz társulhat.

Mi az elektrolit: kalcium (Ca)?

A kalciumszintet a kalcitonin, amely elősegíti a csontok növekedését és csökkenti a vér kalciumszintjét, és a mellékpajzsmirigy-hormon, amely az ellenkezőjét teszi. A kalcium a véráramban kötődik a fehérjékhez, tehát a kalcium szintje függ a beteg táplálkozásától és az étrendben lévő kalciumfelvételtől. A kalcium anyagcseréje a testben szorosan kapcsolódik a magnézium szintjéhez. A kalciumszint kezelése előtt gyakran optimalizálni kell a test magnézium-állapotát.

A kalcium egyensúlyhiányának feltételei

A hiperkalcémiához (hiper = túl sok + kalc = kalcium + emia = a vérben) társulnak "nyögések, kövek, hasi nyögések"; A tünetek között szerepelnek vesekő, hasi fájdalom és depresszió. Ezenkívül a túl sok kalcium társulhat a szívritmuszavarokhoz. A hiperkalcémia okai lehetnek mellékpajzsmirigy-daganatok, más daganatok, ideértve az emlőrákot, az A vagy D-vitamin túlzott mennyiségét, a Paget-kór és a veseelégtelenség.

A hypocalcaemia (hypo = túl kevés) általában étkezési rendellenességekkel vagy mellékpajzsmirigy-hormon hiányával jár. A tünetek között szerepel a gyengeség, izomgörcsök és szívritmuszavar.

Mi az elektrolit: magnézium (Mg)?

A magnézium egy gyakran elfeledett elektrolit, amely a test számos anyagcsere-tevékenységében részt vesz, beleértve a tüdőben lévő hörgőcsöveket körülvevő simaizmok relaxációját, a vázizom összehúzódását és az agy idegsejtjeinek gerjesztését. A magnézium kofaktorként szolgál a test számos enzim tevékenységében.

A test magnéziumszintje szorosan kapcsolódik a nátrium-, kálium- és kalcium-anyagcseréhez; és a vese szabályozza. A magnézium az étrend révén jut be a testbe, és a felszívódó vegyi anyag mennyisége a test magnéziumkoncentrációjától függ. A túl kevés magnézium serkenti a bél felszívódását, míg túl sok csökkenti a felszívódást.

A magnézium egyensúlyhiányának feltételei

Hipomagnesemia, túl alacsony magnéziumszint a véráramban, számos ok miatt előfordulhat. Néhányan étkezési hiányosságokkal, a bél képtelenségének a kémiai anyag felszívódására vagy a megnövekedett kiválasztódással kapcsolatosak. Az alacsony magnéziumtartalom gyakori okai az alkoholizmus és az ahhoz kapcsolódó táplálkozás, krónikus hasmenés, valamint olyan gyógyszerek, mint a diuretikumok (a magas vérnyomás szabályozására szolgáló víztabletták). Az ICU-kórházban kórházban részesült betegek több mint fele magnéziumhiányosvá válhat.

A tünetek között szerepel a szív ritmuszavarokkal, izmok gyengeséggel és görcsökkel, valamint az idegrendszerrel, amelyek zavart, hallucinációkat és rohamokat okozhatnak.

A hipermagnesemia túl sok magnéziumot ír le a véráramban, és leggyakrabban olyan veseműködési rendellenességben szenvedő betegeknél fordul elő, akiknél a magnézium kiválasztása korlátozott. Ezekben a betegekben az étrendben vagy magnéziumtartalmú gyógyszerekből, például a magnézium tejéből vagy a Maaloxból származó túl sok magnéziumbevitel megnövekedett magnéziumszintet okozhat. Mivel a magnézium felszívódása és kiválasztása más elektrolitokkal kapcsolódik, más betegségek társulhatnak a magas magnéziumszinthez, beleértve a diabéteszes ketoacidózist, a mellékvese elégtelenséget és a hiperparatireoidizmust. A hipermagnesémiát gyakran hypocalcaemia (alacsony kalcium) és hyperkalemia (magas káliumtartalom) társítják.

A tünetek között szerepelhetnek a szívritmuszavarok, izomgyengeség, émelygés és hányás, valamint légzési nehézségek.

Mi az elektrolit: bikarbonát (HCO3)?

Ez az elektrolit az egyenlet fontos alkotóeleme, amely egyensúlyban tartja a test sav-bázis állapotát.

Víz + szén-dioxid = bikarbonát + hidrogén

A tüdő szabályozza a szén-dioxid mennyiségét, a vese a bikarbonátot (HCO3). Ez az elektrolit segíti a testben felhalmozódó savak pufferolását, mint az anyagcserének normális melléktermékeit. Például, amikor az izmok dolgoznak, tejsavat termelnek az energiaképződés melléktermékeként. A HCO3-nak rendelkezésre kell állnia ahhoz, hogy a savból felszabaduló hidrogént szén-dioxid és víz képződéséhez kösse. A test működési rendellenességei során túl sok sav képződik (például diabéteszes ketoacidózis, vese tubuláris acidózis), és HCO3-ra van szükség az extra savtermelés kompenzálására.

A véráramban a bikarbonát mennyiségének mérése segíthet az egészségügyi szakembernek eldönteni, hogy a test sav-bázis egyensúlya milyen súlyosvá vált.