Máj biopsziás okok, gyógyulás, szövődmények és típusok

Májbiopsziás tények

Az orvosok majdnem egy évszázad májbiopsziát végeztek azért, hogy diagnosztizálják az okot és felmérjék betegeik májbetegségének súlyosságát. A májbiopszia egy kis mennyiségű májszövet eltávolítását foglalja magában. Ezt a májszövet darabot továbbítják a patológiás laboratóriumba elemzésre.

Milyen okai vannak a májbiopsziának?

• Az orvosok általában széles körű vérvizsgálatot és képalkotó vizsgálatokat végeznek (például CT, MRI vizsgálat) a beteg májbetegségének diagnosztizálása érdekében. Bizonyos esetekben ezek a tesztek nem vezetnek diagnózishoz. A máj biopszia kulcsfontosságú eszköz abban, hogy segítsen az orvosnak a páciens májbetegségének helyes diagnosztizálásában.
• Bizonyos körülmények között a beteg klinikai kórtörténete, vérvizsgálat vagy képalkotó vizsgálat erőteljesen utalhat egy adott diagnózisra. A májbiopsziával megerősítik az orvos klinikai gyanúit. Ez különösen fontos annak fényében, hogy sok májbetegség élethosszig tartó kezelést igényel. A helyes diagnosztizálás kritikus jelentőségű, mielőtt a beteget egy adott gyógyszerrel történő hosszú kezelési folyamat alá vonná.
• Más körülmények között a vérvizsgálat eredményei arra utalhatnak, hogy két májbetegség egyidejűleg létezik ugyanabban a betegben (például alkoholos hepatitis, valamint krónikus hepatitis C). Így a máj biopsziás eredményei tisztázhatják, vajon a beteg egy vagy két betegségben szenved-e.
• A máj biopsziás eredményei felhasználhatók a terápia hatékonyságának ellenőrzésére. Például az autoimmun hepatitisz hosszú távú gyógykezelésében részesülő betegeknek nyomon kell követniük a máj biopsziát annak meghatározására, hogy a kezelés eredményes-e a hepatitis elnyomásában.
• A májbiopsziával fel lehet mérni a beteg állapotának súlyosságát. Például a beteg kórtörténete és laboratóriumi vizsgálatok erősen rámutathatnak a krónikus hepatitis C (CHC) diagnózisára. A beteg krónikus hepatitis C súlyosságának ismerete segít meghatározni, vajon a beteg azonnali kezelésre szorul-e, vagy a terápia későbbi időpontra halasztható-e.

Milyen szövetekben végeznek biopsziát?

A legtöbb esetben májbiopsziát végeznek egy olyan állapot diagnosztizálása céljából, amely a máj egészét érinti. Függetlenül attól, hogy a betegnek van-e krónikus vírusfertőzése, például krónikus hepatitis B vagy C, vagy autoimmun betegsége, mint például elsődleges epehólyag-cirrózis, vagy anyagcsere-betegsége, például örökletes hemochromatosis, várható, hogy a mögöttes betegség folyamata a máj minden régióját azonos módon érinti. Várhatóan egy kis darab szövet, amelyet eltávolítanak a máj jobb lebenyből, reprezentálják a máj egészét érintő betegségfolyamatot. Sajnos ez az elvárás egyes személyek esetében helytelen. A betegek kisebb részénél vannak olyan állapotok, amikor a máj egyik területe több, mint egy másik területe lehet. Ez diagnosztikai pontatlansághoz vezethet.

Más betegeknek májbiopsziára van szükségük a májban lévő szövet tömegének diagnosztizálására, amelyet a máj képalkotó vizsgálata alapján azonosítottak. Néhány tömeg jóindulatú; mások rosszindulatúak vagy rákosak. Az úgynevezett "irányított" biopsziákkal a páciens ultrahanggal vagy számítógépes tomográfiával (CT-vizsgálat) megy keresztül a biopszia idején. A biopsziát végző orvos (általában egy intervenciós radiológus) az ultrahang vagy a szkennelés eredményeit használja a biopsziás tű vezetéséhez a tömeghez. CT-vezérelt biopsziák esetén a biopsziát akkor végezzük, amikor a beteg valóban a CT-asztalon fekszik.

Milyen előnyei vannak a májbiopsziának?

A biopszia fő előnye a beteg diagnózisának helyes meghatározása. A diagnózis helyes meghatározása után az orvosok megkezdhetik a megfelelő kezelést.

Időnként májbiopsziát végeznek annak meghatározására, hogy a májbetegség stabil-e vagy nem, vagy egy adott időszakban előrehaladt-e. A betegség súlyosságával kapcsolatos bizonytalanság néhány beteg számára romboló lehet. A máj biopszia eredményei kényelmet nyújthatnak a betegnek, még akkor is, ha a biopszia azt mutatja, hogy az egyén betegsége előrehaladott.

Melyek a máj biopszia kockázata?

A biopszia helyén jelentkező fájdalmat vagy kellemetlenséget szinte minden olyan beteg tapasztalja, aki biopszián vesz részt. A helyi érzéstelenítés a biopszia helyén vagy az enyhe nyugtatás a biopszia idején segíthet csökkenteni a fájdalmat. A biopsziát követő fájdalom jellemzően enyhe vagy közepes. Ez óráktól napokig tarthat. Egyes betegeknek alacsony adag acetaminofént vagy akár alacsony dózisú kábítószer-fájdalomcsillapítót igényelnek a biopszia utáni fájdalom csökkentése érdekében.

Gyakori, hogy a biopszia helyén kicsi hematóma (például "fekete és kék jel") látható. A megnövekedett hematoma egy aggasztó jel, amely megköveteli, hogy a beteg visszatérjen a kórházba vizsgálat céljából.

Az összes emberi szövet biopsziájával mindig együtt jár a vérzés, mint szövődmény kockázata. Amikor egy biopsziás tű belép a májba, várható, hogy néhány csepp vér kiszivárog a májból a hasüregbe. Ez nem okozhat tüneteket vagy problémákat. Sokkal ritkábban, nagy mennyiségű vér szivárog a májkapszulából a hasi üregbe. Ezt kíséri a súlyos hasi vagy mellkasi fájdalom. Nagy mennyiségű vérzés a beteg pulzusának emelkedését vagy a vérnyomás csökkenését okozhatja. Váratlanul jelentős vérzés fordulhat elő műszaki szempontból tökéletesen elvégzett eljárások után. Szerencsére a fontos vérzés csak kevés betegnél fordul elő.

Azokat a betegeket, akiknek májbiopsziában vesznek részt, az eljárás után ellenőrzik, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy nem tapasztalnak-e vérzést. Vérzés gyanúja esetén a beteg egynapos megfigyelést igényelhet, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a vérzés nem folytatódik-e. A betegek kis részén vérátömlesztésre van szükség a biopsziával összefüggő vérveszteségek pótlására. Még kevesebb betegnél sürgősségi eljárásokra (például műtétre) van szükség a vérzés folytatódásának megállításához.

A máj biopszia ritka szövődményei közé tartozik: másik szerv ütése (például a tüdő, a bél, az epehólyag vagy az epevezeték szúrása) vagy a fertőzés okozása. A transz-reguláris máj biopsziák - ritkán - bonyolultak lehetnek az erek sérülése vagy a szívritmuszavarok miatt.

A májmasszák ultrahanggal és CT-vezérelt biopsziával járó saját kockázataik vannak. Először is a "daganatok követése" kérdése van. A rosszindulatú (azaz rákos) máj tömegének biopsziája a daganatok vetésének kevesebb mint 1% esélyével jár (vagyis életképes rákos sejtek lerakódása a traktusban, amelyet a máj biopszia tű hoz létre, amely később daganatsejtek tömegévé válik). Ezenkívül akár 30% elmaradási arány is társulhat a rosszindulatú tömeg biopsziájához. Így a rosszindulatú tömeg biopsziája akár 30% -os eséllyel helytelen információkat szolgáltathat, megtévesztve az orvost és a beteget abban, hogy úgy gondolja, hogy a rosszindulatú tömeg jóindulatú lehet. Ezért, ha a "jóindulatú" diagnózis után továbbra is fennáll a rosszindulatú daganat gyanúja, a máj biopsziáját meg kell ismételni.

Milyen alternatívái vannak a májbiopsziának?

Egyes esetekben a hasi képalkotó vizsgálatok segíthetnek a diagnózis felállításában. Például a vérvizsgálat arra utalhat, hogy a beteg az örökletes hemochromatózishoz kapcsolódó vas túlterheléstől szenved. A kifejezetten az MRI-vizsgálatok segíthetnek meghatározni, vajon a vas túlterhelése valóban fennáll-e a máj biopsziája nélkül.

Egyre több nem invazív megközelítést alkalmaznak a krónikus hepatitis C súlyosságának felmérésére. A kereskedelemben kapható vérvizsgálatok, mint például a Hepascore® és a FibroSURE®, felmérik a hialuronsav és más vegyi anyagok vérszintjét a májgyulladás és a fibrózis (azaz hegesedés) mértékének becsléséhez. ) krónikus hepatitis C-ben szenvedő betegekben

A fibroelastográfia egy speciálisan kifejlesztett ultrahangos egységet alkalmaz a krónikus hepatitis C-ben szenvedő májfibrózis mértékének nem invazív felmérésére. Meg kell még határozni, hogy a fibroelastográfia pontosan képes-e értékelni a májfibrózis mértékét más betegségekben (például krónikus hepatitis B vagy alkoholos májbetegség), mint a krónikus hepatitis C. A fibroelastográfiát tesztelés alatt tartják az Egyesült Államokban, és jelenleg nem széles körben elérhető.

Milyen típusú májbiopsziás technikák vannak?

A máj biopsziás módszer megválasztását befolyásolhatja a vizsgált betegség állapota és a beteg mögöttes egészségi állapota. Például egy stabil járóbeteg, akinek megmagyarázhatatlan abnormális májfunkciós tesztje van, és nincs kórtörténetében vérzési rendellenességek, megfelelő jelölt lehet a perkután máj biopsziához. Másrészről, a megmagyarázhatatlan abnormális májteszttel rendelkező betegnél, aki hemodialízises kezelésben részesül a végstádiumú vesebetegség kezelésében, elvárható, hogy a biopsziát követően abnormális vérzési hajlam figyelhető meg. A vérzéses szövődmények kockázatát csökkenthetjük egy transzjuguláris megközelítés alkalmazásával. Végül, a megmagyarázhatatlanul kóros májkémiai beteg, akit egy másik okból választható műtéten vesznek át (például az elhízás műtéti kezelése vagy a kolecisztektómia kezelése krónikus epehólyagbetegség kezelésére), a műtét során májbiopsziába kerülhetnek.

Perkután máj biopszia

A "perkután" szó jelentése "a bőrön keresztül". A perkután máj biopsziákat általában az orvosok végzik, akik a gastroenterológiára / hepatológiára, az intervenciós radiológiára vagy a műtétre szakosodtak. Hagyományosan, a biopsziákat "vak" módszerrel hajtottuk végre. Ezzel a módszerrel az orvos megvizsgálja (vagyis megcsapolja) a mellkason és a hasi falon fekvő bőrt a máj fölött annak érdekében, hogy azonosítsa a biopszia optimális helyét. Jellemzően a hely a 8. és 9. bordák között helyezkedik el a beteg jobb oldalán, vagy a bordák szélének a jobb alsó felső részén található. Jelenleg sok orvos ultrahang segítségével erősíti meg az ideális helyet a biopszia elvégzéséhez.

Mint fentebb megjegyeztük, a tömeges elváltozás diagnosztizálásához szükség lehet egy úgynevezett "irányított" biopsziára. Irányított biopsziában a beteg ultrahang vagy CT vizsgálaton megy keresztül, hogy meghatározzák a tömeg helyét. A biopsziát végző orvos, általában egy intervenciós radiológus, a letapogatás eredményeit használja a biopsziás tű bevezetéséhez a masszába. A tömeges lézió CT-vezérelt biopsziájának technikája általában az alábbiakat foglalja magában:

• A beteg a CT asztalon fekszik.
• A máj tömegének meghatározása céljából has CT CT vizsgálatot végzünk.
• A beteget óvatosan nyugtatják.
• Az intervenciós radiológus fertőtleníti és érzésteleníti a bőrt a tervezett biopszia helyén.
• A máj biopsziás tűt bejuttatják a bőrbe.
• Ha megerősítik, hogy a tű csúcsa a masszára irányul, akkor a masszának a tényleges biopsziáját elvégzik.
• A biopsziás tűt eltávolítják.
• A beteget a gyógyítószobába küldik.

Transzglikuláris máj biopszia

A transz-reguláris májbiopsziát általában olyan betegekben végzik, akiknél az átlagnál nagyobb a vérzési szövődmények kockázata. Olyan betegeknél alkalmazzák, ahol az ascites (azaz a hasi üreg folyadéka) növeli a szövődmények kockázatát a biopszia után. Az eljárás az elmúlt két évtizedben a legtöbb harmadlagos gondozó központban volt elérhető. Általában a transz-reguláris májbiopsziának a technikája a következő:

• A beteget hátán egy fluoroszkópiás (például röntgen) asztalra helyezik az intervenciós radiológiai készletben.
• A beteget nyugtatják.
• Az intervenciós radiológus fertőtleníti és érzésteleníti a bőrt a nyak jobb oldalán.
• Kis bemetszés történik a jobb oldali derékszögben.
• A katétert vezetik be a jobb belső deréki vénába.
• Vezetőhuzalt vezetünk a katéteren keresztül a jobb és alacsonyabb vena cava erekön keresztül a jobb májvénába.
• A helyes helyzetét fluoroszkópiával ellenőrzik.
• Ezután egy speciálisan kifejlesztett biopsziás katéter rendszert vezetnek a vezetővezeték fölé, és a jobb májvénába helyezik.
• A tényleges biopsziás tűt ezen az új katéteren keresztül vezetik be.
• A biopsziát a májvéna falán hajtják végre.
• A katétert eltávolítják.
• A beteget a gyógyítószobába küldik.

Intraoperatív májbiopszia

Az intraoperatív májbiopsziákat általában olyan betegekben végzik el, akiknek más okból műtét áll fenn. A műtétet nyílt megközelítéssel vagy laparoszkópos megközelítéssel lehet elvégezni, a beteg igényeitől függően. A sebész választhat tűbiopszia elvégzésére, vagy eltávolíthat egy kis szövetmintát a májból.

Bizonyos körülmények között a beteg intraoperatív máj ultrahangvizsgálaton megy keresztül, hogy perkután biopsziával azonosítsák a máj tömegét, amelyhez nehéz hozzáférni. Ez a tömeges lézió ultrahang-vezérelt májbiopszián mehet keresztül, amíg a beteg a műtőasztalon van.

Mit kell mondanom az orvosomnak a máj biopsziája előtt?

1. Van kórtörténetében hosszú ideig tartó vérzés műtéti vagy fogászati ​​eljárásokat követően?
2. Van allergiása vagy van reakciója gyógyszerekre, érzéstelenítőkre, röntgenkontraszt szerekre vagy kagylókra?
3. Ön aszpirint, nem szteroid gyulladásgátlókat (például ibuprofént), warfarint (Coumadin) vagy más vérhígítót használ? Ezen gyógyszerek mindegyike várhatóan befolyásolja a véralvadást. A májbiopsziát közvetlenül megelőző időszakban történő alkalmazásuk növeli a vérzéses szövődmények kockázatát a biopszia után. Az ilyen gyógyszerek abbahagyásáról szóló döntést a beteg orvosának tanácsával kell meghozni. Például néhány krónikus warfarin (Coumadin) kezelésben részesülő beteg biztonságosan abbahagyhatja ezeket a gyógyszereket egy vagy több hétig, a komplikációk elvárása nélkül. Más betegeket lehet, hogy "áthidalik" a beavatkozással egy alternatív gyógyszer, például enoxaparin (Lovenox) elindításával, amelyet a máj biopszia előtti éjszaka folytatnak.