Piriformis szindróma: fájdalom, tünetek és okok

A Piriformis-szindróma rövid áttekintése

• A Piriformis-szindrómát a fájdalom jellemzi a fenék és a csípő területén, bár a kellemetlenség az alsó lábig is terjedhet. Az isiániához nagyon hasonló tüneteket okozhat.
• A Piriformis szindróma akkor fordul elő, amikor a mély fenék területén található piriformis izom összenyomja és irritálja az ülőideget.
• A piriformis szindróma kialakulásának kockázati tényezői között szerepel a nőiesség, az elhúzódó ülés, a közvetlen trauma, az anatómiai eltérések és a különféle sportos tevékenységek során tapasztalt túlzott használat.
• A piriformis-szindróma tünetei között szerepel a fájdalom és a kellemetlenség a fenék területén, amely időnként az alsó lábig terjed. Néhány embernél is az ülőideg végén zsibbadást és bizsergést tapasztalhatunk a fenékben és a lábban.
• A Piriformis szindrómát kórtörténet és fizikai vizsgálat segítségével diagnosztizálják. Különböző képalkotó vizsgálatok rendelhetők az isiászia más okainak kizárásához.
• A piriformis-szindróma kezelése különféle beavatkozásokat foglalhat magában, beleértve a fizikoterápiát, nyújtást, injekciókat, nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszereket, izomlazító szereket és végső esetben műtétet.
• Megfelelően diagnosztizálva a piriformis-szindróma általában könnyen kezelhető, bár egyes egyének tünetek megismétlődésében vagy krónikus kellemetlenségekben szenvedhetnek.
• A Piriformis-szindróma esetenként megelőzhető az aktivitás megváltoztatásával, nyújtásával és a megfelelő rehabilitációs program fenntartásával.

Mi a Piriformis szindróma?

A Piriformis-szindróma egy olyan neuromuszkuláris állapot, amelyet a fenék és a csípő fájdalma jellemez, az ülőideg kompressziója vagy irritációja következtében. A kellemetlenség az alsó lábig terjedhet, és összekapcsolódhat zsibbadással és bizsergéssel. Az isiániához hasonló tüneteket okoz, azonban a probléma nem a gerincben merül fel, mint a legtöbb isiában. Következésképpen a piriformis szindróma téves diagnosztizálása vagy késleltetett diagnosztizálása gyakori.

A piriformis izom és az ülőideg képe

Ezt a rendellenességet Yeoman írta először 1928-ban, és a piriformis szindróma kifejezést később 1947-ben Robinson megalkotta. A piriformis szindróma diagnosztizálása nehézkes lehet. Nincs határozott egységes konszenzus a diagnosztizálásában, és egyetlen diagnosztikai rutinvizsgálat sem specifikus a piriformis szindróma kimutatására. Ezért a piriformis szindróma pontos előfordulási gyakoriságát és prevalenciáját nehéz megállapítani, néhány szerző becslése szerint az isiászia és az derékfájás eseteinek 6% -a piriformis szindróma okozta, míg mások szerint a tényleges százalék sokkal magasabb vagy sokkal alacsonyabb.

Mi okozza a Piriformis-szindrómát?

A Piriformis szindrómát az ülőideg összenyomása okozza, amikor az áthalad a fenékön. Általában ez a piriformis izom görcséből vagy összehúzódásából származik. Amikor az ülőideg összehúzódik és irritált, az egyén meg fogja tapasztalni a piriformis szindróma tüneteit.

A piriformis izom lapos sávszerű izom, amely a fenék területén mélyen található. Funkciója a csípő forgatása, a láb és a láb kifelé fordítása. Az ülőideg egy nagy ideg, amely kilép az alsó rész mindkét oldaláról és mélyen a fenék régiójában, a láb hátsó részén húzódik, és végül kisebb lábakra végződő idegekké húzódik. A legtöbb emberben az ülőideg a mély fenék területén a piriformis izom alatt húzódik. Általában az ülőideg úgy működik, hogy a gerincvelőt összekapcsolja a lábak izmokkal és szenzoros idegekkel.

Mik a Piriformis-szindróma kockázati tényezői?

Különböző kockázati tényezők vannak, amelyek miatt az egyének nagyobb valószínűséggel alakulhatnak ki a piriformis szindróma kialakulásában.

• Egyes tanulmányok azt sugallják, hogy a piriformis-szindróma nőknél gyakoribb, 6: 1 arányban, feltételezhetően az anatómiai különbségeknek.
• Az ülőideg helyzetének anatómiai eltérése a piriformis izomhoz viszonyítva piriformis szindrómához vezethet. Néhány emberben az ülőideg áthalad a piriformis izomon, például növeli az ülőideg kompressziójának valószínűségét.
• A fenék közvetlen sérülése vagy sérülése duzzanathoz, hematóma kialakulásához vagy hegesedéshez vezethet, ami az ülőideg összenyomódásához vagy becsípéséhez vezethet.
• Az elhúzódó ülés közvetlen kompressziót eredményezhet az ülőideg ellen. A Piriformis-szindrómát ezért néha "zsírtartalmú szindrómának" vagy "iskosi iszainak" nevezik, mivel azt tapasztalták, hogy az olyan embereknél fordul elő, akik állandóan kemény felületen ülnek a pénztárcájukkal szemben.
• A túlzott használat vagy az ismétlődő mozgások, mint például a távolsági séta, futás, kerékpározás vagy evezés, a piriformis izom gyulladásához, görcséhez és hipertrófiához (megnagyobbodáshoz) vezethetnek. Ez növeli az ülőideg-irritáció vagy -betapadás valószínűségét.

Mik a Piriformis-szindróma tünetei és jelei?

A piriformis-szindrómában szenvedő betegek különféle tüneteket tapasztalhatnak, amelyek időnként előfordulhatnak, vagy krónikusan jelentkezhetnek. A piriformis-szindróma tüneteit gyakran súlyosbítja az elhúzódó ülés, elhúzódó álló helyzet, guggolás és a lépcsőn történő felmászás.

• A leggyakoribb tünet a fenék vagy a csípő fájdalma.
• A fájdalom a fenékrészről az alsó lábig sugárzhat az ülőideg mentén. Egyes betegek panaszkodhatnak az derékfájásra.
• Zsibbadás és bizsergés lehet a fenék területén, amelyek időnként az alsó lábig sugárzhatnak.
• Előfordulhat, hogy bélmozgással járó fájdalom jelentkezik.
• A nők néha fájdalmas közösülést tapasztalhatnak meg.
• Előfordulhat, hogy nyomást gyakorol a fenék területén. Bizonyos betegeknél tapintható "kolbász alakú" tömeg lehet a fenék területén a piriformis izom-összehúzódás / görcs miatt.

Milyen teszteket használnak a Piriformis-szindróma diagnosztizálására?

Nincs egyetlen végleges teszt a piriformis szindróma diagnosztizálására. A Piriformis-szindróma nagyrészt az egyén klinikai tünetein és a fizikai vizsgálat eredményein alapszik. Egészségügyi szolgáltatója különféle manővereket hajthat végre, miközben megvizsgálja Önt, hogy meg tudja-e jelenteni a fájdalmat. Ezek a manőverek segítenek a piriformis szindróma diagnosztizálásában, amikor a fájdalom súlyosbodik, miközben a piriformis izomot megfeszítik, és ezáltal irritálja az ülőideget.

A képalkotó vizsgálatokat, például az MRI-t gyakran elrendelik annak érdekében, hogy kizárják a gerincben az ülőideg-kompresszió bármely más lehetséges okát, például a korong sérvét. A mágneses rezonancia-neurográfia egy képalkotó technika, amely felhasználható az ülőideg-irritáció és az anatómiai variációk megjelenítésére. Az érintett terület más képalkotó vizsgálata, például a CT-vizsgálat és az ultrahang, korlátozott diagnosztikai hasznossággal rendelkezik. Bizonyos esetekben elektrofiziológiai idegvizsgálatokat is lehet végezni.

Hogyan kezelhető a Piriformis-szindróma?

A Piriformis-szindróma különféle módszerekkel kezelhető. Nincs általános egyetértés a betegség kezelésében, azonban kezdetben általában konzervatív kezelési módszereket próbálnak meghozni, eltérő sikerrel.

• Kerülje a fárasztó tevékenységeket, amelyek súlyosbíthatják a fájdalmat, és kerülje az elhúzódó ülést, különösen egy nyomás alatt álló terület, például pénztárca ellen. Jég és pihenés hasznos lehet.
• Az olyan gyógyszerek, mint az NSAID-k (nem szteroid gyulladáscsökkentők) vagy izomlazító szerek, fájdalomcsillapítást nyújthatnak egyes egyéneknél.
• Stretching és erősítő gyakorlatok, masszázs, myofascial release technikák és fizikoterápia javasolhatók a tünetek enyhítésére.
• A piriformis izom kortikoszteroidokkal, érzéstelenítőkkel vagy botulinum toxinnal történő helyi injekciói lehetnek kiválasztott betegek kezelési lehetőségei.
• Azok a betegek, akiknek az összes konzervatív kezelési intézkedés sikertelen volt, a műtétet végső lehetőségnek tekintik. Ez a művelet a piriformis izom megszakításával csökkenti az ülőideg nyomását.

Mik a Piriformis-szindróma otthoni gyógymódjai?

A piriformis-szindrómában szenvedő személyek számára különféle nyújtási és erősítő gyakorlatokat lehet tanítani, amelyeket otthon is lehet elvégezni.

Milyen előrejelzés a Piriformis-szindróma?

A piriformis-szindróma prognózisa változik, gyakran attól függően, hogy mikor diagnosztizálják. Mivel ez egy olyan állapot, amelyet gyakran figyelmen kívül hagynak és tévesen diagnosztizálnak, a késleltetett diagnózis gyakori. Általánosságban elmondható, hogy azoknál az egyéneknél, akiknél a betegség során korábban diagnosztizáltak állapotot, jobb a prognózisa és kedvezőbben reagálnak a konzervatív kezelésre. Azoknak a személyeknek, akiket nem diagnosztizálnak időben, krónikus piriformis-szindróma alakulhat ki, amelynek kezelése sokkal nagyobb kihívást jelenthet.

Megakadályozható a Piriformis-szindróma?

Mivel a piriformis szindrómát gyakran olyan tevékenységek okozzák, amelyek ismétlődő stresszt és mikrotraumát okoznak a piriformis izomban, különféle intézkedések alkalmazhatók ennek megelőzésére.

• Megfelelően melegítse fel és nyújtja meg, mielőtt erőteljes fizikai tevékenységekbe kezdené.
• Edzés közben tartsa fenn a megfelelő formát, egyensúlyt és testtartást.
• Kerülje azokat az erőteljes és fizikai tevékenységeket, amelyek potenciálisan okozzák vagy súlyosbíthatják a piriformis szindrómát. Ha edzés közben fájdalmat vagy kellemetlenséget észlelnek a mellkas területén, akkor a további sérülések elkerülése érdekében szüntesse meg a tevékenységet.
• Munka vagy sporttevékenység során viseljen megfelelő védőfelszerelést, ha lehetséges, hogy a fenék közvetlen sérülései vannak.
• Kerülje el a hosszú ideig tartó ülést kemény felületeken. Kerülje az ülést a pénztárcáján.