Mi a tüdőembólia? tüdőembólus (vérrög) kezelése

Mi az a tüdőembolizmus (PE)?

• A tüdőembólia (PE) a vérrög a tüdőben. A vérrög általában a lábakban, a medencében, a karokban vagy a szívben található kisebb erekben alakul ki, de alkalmanként a vérrög nagy lehet.
• Ha vérrög alakul ki a lábak vagy a karok nagy vénáiban, akkor mély vénás trombózisnak (DVT) nevezik.
• A tüdőembólia akkor fordul elő, amikor a DVT egy része vagy egésze eltűnik, áthalad a vérén a vénákban és a tüdőben.
• A vérrög áthalad a tüdő erekén, és tovább ér el a kisebb erekig, amíg az nem ékesedik be egy olyan edénybe, amely túl kicsi ahhoz, hogy tovább folytathassa. A vérrög blokkolja a vér egészének vagy egy részének a tüdő ezen szakaszába való eljutását. Ezek az elzáródások olyan területeket eredményeznek a tüdőben, ahol a véráramlás megszakadása nem teszi lehetővé a szén-dioxid-hulladék szállítását a légzsákba eltávolításra (szellőzés).
• Hasonlóképpen, mivel a vér a tüdő bizonyos részein elzáródik, az oxigént nem lehet extrahálni ugyanazon légzsákból (perfúzió). Megszakad a tüdő szellőzésének és a tüdőn áthaladó véráramlásnak a megfelelő összehangolása, ami a szellőzés-perfúzió egyenlőtlenségeket eredményez. Más szavakkal: a tüdő területeit szellőztetik (levegőt kapnak), de nem kapnak vért, hogy a hulladék szén-dioxidot oxigénnel cseréljék.
• Ha a tüdőembólia nagy, képes lehet ilyen nagy eltérésre, a beteg nem tud bejutni elegendő mennyiségű oxigént a vérbe, és akut légszomja lehet. Egyes esetekben a vérrögök olyan nagyok, hogy a véráramlás blokkolódik a szív jobb oldalán, a tüdőbe jutva. Ez azonnali halált eredményezhet.
• Más betegeknél az eltérés nem olyan mély, de mégis tüneteket okoz, különösen akkor, ha növekszik az oxigénigény (például edzés közben).
• A pulmonalis infarktus (a tüdőszövet elhullása az artériás elzáródás miatt) szokatlan a kollaterális keringés miatt.

A tüdőembolizmus okai

Számos kockázati tényező teszi a vérrög kialakulásának valószínűbbé az embert, amely végül meglazul és tüdőbe szállhat. Virchow triád magyarázza az alvadások kialakulásának okait. Ez a triád magában foglalja 1) immobilizálást (ami csökkenti az áramlást), 2) a sérült érfalát (amely az alvadás helyét képezi) és 3) hiperkoagulálható állapotot (ami megkönnyíti a vér alvadását).

• Immobilizálás: A stroke, törött csontok vagy gerincvelő-sérülések ágyba szorulást eredményezhetnek, így a karokban vagy a lábakban rögképződés alakulhat ki.
• Utazás: A hosszabb ideig tartó utazás, például egy repülőgépben ülés vagy egy hosszú autóútra, lehetővé teszi, hogy a vér a lábakban üljön, és növeli a vérrögképződés kockázatát.
• Legutóbbi műtét (magában foglalja a műtéti károsodás miatti hiperkoagulálható állapotot és a testet, amely megpróbálja javulni. Ez gyakran mozgásképtelenséggel és esetenként érbetegséggel társul, a műtétől függően)
• Trauma vagy sérülés (különösen a lábaknál)
• Elhízottság
• Szívbetegség (például rendellenes szívverés)
• Burns
• Korábbi anamnézis a lábak vérrögéről (DVT) vagy tüdőembólia

Azok a körülmények, amelyek növelik a vér alvadását

• Terhesség
• Rák
• Ösztrogénterápia és orális fogamzásgátlók
• Bizonyos fehérje- és enzimhiányok

Tüdőembolizmus tünetei

Nem minden tüdőembólia azonos tünetekkel és tünetekkel rendelkezik. Bizonyos tünetek azonban arra utalhatnak, hogy tüdőembólia jelentkezett.

A következő tünetek és tünetek fordulhatnak elő (általában látható sorrendben):

• Mellkasi fájdalom: A fájdalom nagyon éles és szúró jellegű, hirtelen jelentkezik, és még mélyebb lélegeztetés esetén rosszabb (pleuritikus mellkasi fájdalom).
• Légszomj, különösen erőfeszítés esetén
• Szorongás vagy félelme
• Köhögés: Ez a köhögés általában száraz, de a vérhez társulhat.
• izzadó
• Elájulni

Az orvosok vérrögöt gyaníthatnak, ha ezeknek a tüneteknek valamelyikében fordul elő olyan személy, akinek karja vagy lába duzzadt vagy fájdalmas volt, vagy aki korábban felsorolt ​​kockázati tényezők bármelyikével rendelkezik.

Mikor kell az orvosi ellátást tüdőembolizmusért kérni

Ha valaki mellkasi fájdalmat tapasztal, hívja a 911-et, vagy hívjon valakit azonnal a legközelebbi kórház sürgősségi osztályához.

A tüdőembólia orvosi szempontból is nehéz diagnosztizálni, még a rendelkezésre álló legújabb tesztekkel és felszerelésekkel is. Ezért az embernek nem szabad megpróbálnia diagnosztizálnia magát vagy kezelnie magát otthon, és azonnali ellátást és értékelést kell kérnie a sürgősségi osztályon, mivel a tüdőembólia végzetes lehet.

Tüdőembolizmus diagnosztizálása

Az évek során sok klinikus számára nehéz volt a tüdőembólia diagnosztizálása, mivel a diagnózis végleges meghatározásához gyakran szükség volt egy katéter behelyezésére a szívbe és festék beinjekciózására a tüdőérbe. A képalkotó technológia fejlődésével a diagnosztizálás könnyebbé vált, különösen a számítógépes tomográfiai angiográfiával, más néven a CT angiográfiával. Krónikus tüdőembólia esetén a betegeknek nem specifikus, félrevezető tüneteik lehetnek, így a diagnózis késleltethető, elmaradhat, vagy boncolás során észlelhető. Jelenleg az orvosi szakirodalom sürgette az orvosokat, hogy helyezze el ezt a diagnózist a differenciáldiagnosztikájukba a halálos kimenetel miatt. Sajnos a klinikai vizsgálat közismert pontatlan a tüdőembólia vagy a DVT tekintetében. Ezért gyakran más teszteket kell elvégezni. A tesztek többsége nem specifikus, de olyan nyomokat ad, amelyek mutatnak vagy mutatnak a tüdőembólia diagnosztizálásától. Ezek a tesztek a következők:

• Mellröntgen (egyéb légszomj okokat is mutathat, mint például szívelégtelenség vagy pneumothorax)
• Elektrokardiogram (ECC, EKG - tachikardia és jobb törzsmintázat fordulhat elő tüdőembólia esetén, főleg nagy központi alvadások esetén)
• CBC (teljes vérkép; segít a fertőzések kizárásában)
• D – dimer teszt (a vérrögök bomlástermékeit méri; ha negatív, arra utal, hogy kevésbé esélye annak, hogy a személy tüdőembólia szenvedjen; ha emelkedett, kevésbé hasznos, mivel sok dolog okozza a teszt emelkedését, beleértve sok olyan dolgot, amely lehet tüdőembólia, például terhesség, rák, nemrégiben végzett műtét és fertőzés)
• A vénás Doppler-vizsgálat (lábak vagy esetenként a karok) igazolhatják a DVT jelenlétét vagy hiányát. Valójában az alsó végtagi DVT-k kb. 50% -ánál lesz tünetmentes tüdőembólia.

Általában ezeket a teszteket hajtják végre először, ha a páciens története és az előzetes tesztek tüdőembóliara utalnak, akkor valószínű, hogy legalább egy vagy több tesztet az alábbiak szerint végeznek:

• A pulmonalis angiográfia az arany standard a tüdőembólia diagnosztizálására. Ebben az esetben a katétert egy nagy vénába helyezik az ágyékban, és a szív jobb oldalán mozgatják a fő tüdő artériába. A festéket befecskendezzük és röntgenfelvételeket készítünk a pulmonalis erekből. Ezt a tesztet manapság ritkábban végzik el a CT fokozott kifinomultsága miatt.
• A tüdő CT vizsgálata egy újabb generációs CT, tüdőembólia protokoll alkalmazásával, ahol festéket injektálnak a tüdő artériák megjelenítésére; ez nem 100% -ban diagnosztizálja a tüdőembólia kialakulását, de mivel az újabb CT növeli a felbontást, az arany standard angiogramhoz közelednek.
• A VQ letapogatás (Ventiláció - Perfúziós letapogatás) radioaktívan jelölt vegyszereket használ, amelyek azonosítják a belélegzett levegő helyét és egyeztetik azt a vérárammal. Ha a tüdőben jó a légáramlás, de a tüdő egyes szakaszaiban a vér áramlása gyenge vagy egyáltalán nincs, akkor ez arra utal, hogy vérrög lehet. Ezt a tesztet gyakran normálnak tekintik, ami arra utal, hogy tüdőembólus nincs jelen. Ha a klinikai helyzettől függően alacsony a valószínűség, a tüdőembólia még 30% -kal eshet meg. A nagy valószínűségű leolvasás 90% -kal lehet nagyobb a tüdőembólia kialakulásának esélye. Egy köztes vagy meghatározatlan olvasás valahol a közt esik. Az ezzel a teszttel kapcsolatos kulcskérdést az előzetes valószínűségnek nevezik. Ez azt jelenti, hogy a klinikai helyzet (anamnézis, fizikai és egyéb alátámasztó tesztek) bizonyos mértékben meghatározzák a tüdőembólia valószínűségét. Ha magas a tüdőembólia lehetősége, akkor a VQ-vizsgálat pontosabb, és fordítva.

Tüdőembolizmus kezelés

Amikor valaki mellkasi fájdalommal vagy egyéb tüdőembólia-jeleket okozó tünetekkel jár a kórház sürgősségi osztályába vagy az orvosi rendelőbe, ne feledje, hogy a diagnózist még nem erősítették meg, ezért a kezelés kezdetén nem minden kezelés történik.

Mellkasi fájdalomban szenvedő betegeket szívmonitorra helyezik, és általában betesznek egy IV-t, laboratóriumokat készítenek és elektrokardiogramot (EKG, EKG) rendelnek.

Néhány tüdőembólia embert kritikusan beteg. Súlyos légszomj, alacsony vérnyomás és alacsony oxigénkoncentráció. Sokkal agresszívabb kezelést alkalmaznak a vérnyomás támogatására vagy emelésére, valamint a vér oxigéntartalmának növelésére.

A pulmonális embolizmusok esetében a következő kezelési eljárásokat használják leggyakrabban.

• Az oxigén többféle módon adható be. Az egyik az orrcsúcsokba illesztett csöveken keresztül van, úgynevezett orrkanül.
  • Ha a beteg súlyosan alacsony oxigénszintje van, akkor nagyobb maszkon keresztül kapja meg az oxigént.
  • A betegek annyira levegőhiányban szenvedhetnek, hogy ventillátorkezelést igényelnek. Egy nagy csövet helyezünk a légcsőbe (szélcső), és összekapcsoljuk egy lélegeztetőgéppel (légzőkészülékkel), amely elősegíti vagy megkönnyíti a beteg légzését (a beteget általában nyugtatják úgy, hogy nem ismeri az eljárást).
• Vérhígító gyógyszert adhatunk, különösen súlyos tünetekkel rendelkező betegek esetén. Ezt intravénásán adják be, közvetlenül a bőrbe injektálják, vagy szájon át.
  • A heparin általában az első gyógyszer. Ezt egy IV-ben adják be, és megakadályozzák a további vérrögképződés kialakulását. Folyamatosan adják be az IV.
  • Egy másik hasonló gyógyszer az enoxaparin (Lovenox) vagy kis molekulatömegű heparin. Ezt a gyógyszert szubkután vagy közvetlenül a bőr alá adják. Csak 12 óránként kell beadni, de minden alkalommal injekciót igényel. A jelenlegi tendencia az alacsony molekulatömegű heparin használata tüdőembólia kezelésére. Hasonlóképpen, a pentaszacharid, a fondaparineux (Arixtra) szintén használható.
  • A warfarinnak (Coumadin) nevezett orális, vért hígító gyógyszert általában röviddel a heparin vagy az alacsony molekulatömegű heparin elindítása után adják be. A gyógyszereket addig folytatják, amíg a vérvizsgálat megmutatja, hogy a warfarin megfelelően vékonyítja a vért. Nagyon stabil betegekben a gyógyszeres kezelés nagy része ambulanciában végezhető.
• A "Clot buster" gyógyszereket (más néven trombolitikumoknak) azoknak adják, akik kritikusan betegek. Ennek célja a vérrög felbontása, amely elzárja a tüdőben az eret. Ezeket a gyógyszereket csak súlyos tüdőembólia, vérnyomásesés vagy súlyosan alacsony oxigénszintű betegek esetén alkalmazzák. Ezekre a gyógyszerekre példa a retepláz (Retavase), TPA, streptokinase és urokinase.
• Egyes életveszélyes esetekben a beteget egy intervenciós radiológus radiológiai műtéten veszi, és a katétert a tüdő artériába helyezik, hasonlóan a fentebb leírt angiogramhoz. Ez a speciális katéter elbonthatja és kiszívhatja a véralvadékot, azonnal megkönnyítve az obstrukciót.

Mélyvénás trombózis tüdőembolizmus kvíz IQ

Tüdőembolizmus nyomon követése

Miután egy beteget kórházból menekültek, az orvos nagyon szorosan figyelemmel kíséri. A betegeknek szoros kapcsolatot kell tartaniuk orvosával, hogy figyelemmel kísérjék állapotát, és szükség szerint módosítsák a gyógyszereket.

A protrombin időnek nevezett vérvizsgálatot ellenőrzik. Mivel az egyes laboratóriumi reagensek különbözhetnek egymástól, a betegek vérét összehasonlítják a laboratóriumi vizsgálati vérrel. A beteg teszt értékének és a laboratóriumi teszt értékének arányát nemzetközi normalizált aránynak vagy INR-nek nevezzük. Ez a teszt a vér hígításának szintjét vizsgálja, amelyet a gyógyszer elér. Először a beteg vérét néhány naponként vagy hetente ellenőrizni lehet. Amint az INR stabilizálódik a 2-3 terápiás tartományban, ritkább ellenőrzésekre kerül sor (esetleg 2-4 hetente).

Tüdőembolizmus megelőzése

A tüdőembólia megelőzésének legjobb módja a korábban tárgyalt kockázati tényezők elkerülése.

A tüdőembólia gyakori oka egy hosszú autóval vagy repülőgéppel történő utazás, amikor a vér összeolvad a lábakban, és olyan vérrög képződik, amely meglazul és eljut a tüdőbe.

• Autókirándulásonként legalább két óránként álljon le, nyújtsa ki a lábát és járjon.
• Hosszú repülőgépes repüléseknél szálljon fel és játsszon legalább óránként a folyosón, hogy megakadályozzák a vérrögképződést.
• A műtét után a kompressziós egységeket a lábakra helyezik, amelyek úgy működnek, mint a lábizmok, hogy segítsék az alvadást. A véralvadásgátló gyógyszereket szintén alkalmazzák.

Tüdőembolizmus prognózisa

A tüdőembólia előfordulása sok tényezőtől függ. Az első és talán a legjelentősebb a vérrög mérete és elhelyezkedése. Minél nagyobb a vérrög és annál nagyobb a véredény, amely el van blokkolva, annál súlyosabb az állapot. A kilátások rosszul fordulhatnak elő, ha nagy vérrögök vagy nagyobb vérereket blokkoló vérrögök fordulnak elő, különösen akkor, ha ezeket nem diagnosztizálják és kezelik gyorsan.

• Néhány ember azonnal meghalhat, amikor a vérrög meglazul és a tüdőbe kerül. Mások még rövid időn belül meghalnak, mert nem tudják oxigént bejutni a vérbe, vagy a vérnyomás összeomlása miatt.
• Azok, akik túlélik a kezdeti epizódot, és képesek megfelelő kezelésre, általában jól teljesítenek.
• A tüdőembólia embereit általában több napig kórházba helyezik, amíg a vér megfelelő vékonyodásba nem kerül. Ezután vérhígító gyógyszeres kezelést folytatnak legalább 6 hónapig. Egyes betegeknek egész életen át tartó gyógyszeres kezelésre van szükség, míg másoknak a vena cava-ba műtétileg behelyezett szűrőre van szükségük, hogy megakadályozzák a nagy vérrögök elérését a tüdőben. Ezeket a szűrőket az alsóbbrendű vena cava-ba helyezik, és jelenleg sokuk eltávolítható. Ezek különösen akkor jelentkezhetnek, amikor egy beteg műtétre szorul, vagy ha vérzik, és nem képes bevenni vérhígítót.

CT szkenner gép képe

CT letapogató gép. Kattintson a nagyobb kép megtekintéséhez.