6 A tejbogáncra vonatkozó alternatív rákkezelési módszer

Tények a bogáncsról mint alternatív rákkezelésről

• A bogáncs egy növény, amelynek gyümölcsét és magját máj- és epevezeték rendellenességek kezelésére használják.
• A bogáncsot általában kapszulákban vagy tablettákban veszik.
• A tejbogáncsal kapcsolatos vizsgálatokat végezték akut limfoblasztikus leukémiában, prosztatarákban, mellrákban, valamint fej- és nyakrákban.
• A bogáncs vagy a szilimarin használatának mellékhatásai enyhék.
• Az Egyesült Államok Élelmezési és Gyógyszerészeti Igazgatósága nem hagyta jóvá a tejbogáncs alkalmazását rák vagy más egészségügyi állapot kezelésére.
• A tejbogár étrend-kiegészítőként kapható az Egyesült Államokban.

Mi az a bogáncs?

A bogáncs egy növény, amelynek gyümölcsét és magjait több mint 2000 éve használják máj- és epevezeték-rendellenességek kezelésére. A bogáncs Európában nő, de megtalálható az Egyesült Államokban és Dél-Amerikában is.

A szilmarin, amely a tejbogáncsmagban található, egy olyan keverék, amely vegyületeket, például szilibint, izosilibint, szililkrisztint és izoszilikrisztint, szilidianint és taxifolint tartalmaz. A legtöbb vizsgálatot szilimarinnal vagy szilibinnel végezték, a teljes növény helyett.

A bogáncs botanikai neve a Silybum marianum. A bogáncsot szent bogáncsnak, Marian bogáncsnak, Mária bogáncsnak, Szent Mária bogáncsnak, Miasszonyunk bogáncsának, vad articsókanak, Mariendistelnek (német) és Chardon-Marienek (francia) is nevezik.

Hogyan veszik vagy adják a bogáncsot?

A bogáncsot általában szájon át kapszulában vagy tablettában. Európában a szilibint intravénás infúzióban adják be, mint az egyetlen kezelést az Amanita phalloides, a gombatoxin számára, amely halált okoz.

Melyek a tejbogáncsal végzett laboratóriumi és állatkísérletek eredményei?

Laboratóriumi vizsgálatok során daganatsejteket használnak egy anyag tesztelésére annak megállapítására, hogy valószínűleg-e valamilyen rákellenes hatása. Állatkísérletekben teszteket végeznek annak megállapítására, hogy egy gyógyszer, eljárás vagy kezelés biztonságos és hatékony-e az állatokban. Mielőtt egy anyagot embereknél tesztelnének, laboratóriumi és állatkísérleteket végeznek.

Laboratóriumi és állatkísérletekkel laboratóriumi kísérletekben tesztelték a bogáncs hatását. A szilímarint, a tejbogáncsmagban található aktív anyagot, valamint a szilibint A és B, a szilimarin fő alkotóelemeit, laboratóriumi kutatások során vizsgálták.

Végezték el a bogáncskutatást az emberekben?

Számos kisebb tanulmány vizsgálta, hogy a tejbogáncs felhasználható-e a rákkezelés mellékhatásainak csökkentésére.

Egy akut limfoblasztikus leukémiában szenvedő gyermekekkel végzett randomizált klinikai vizsgálat azt tapasztalta, hogy a szilimarin csökkentette a kemoterápia mellékhatásait a májon anélkül, hogy a rákkezelést befolyásolta volna. A prosztata rákban szenvedő, randomizált klinikai vizsgálat során prosztata eltávolítására műtétet találtak, amely szerint a szilimarin és a szelén szedése javította az életminőséget, csökkentette a koleszterinszintet és növelte a szelén mennyiségét a vérben.

Egy randomizált klinikai vizsgálatban 30, fej- és nyaki rákos beteggel végzett, sugárterápiával kezelt betegben azt találták, hogy azoknál, akik 6 hétig szilmarint szedtek, alacsonyabb a sugárzás okozta mucositis aránya, mint azoknál, akik nem.

Mellrákban szenvedő, műtéttel és sugárterápiával kezelt nők nem véletlenszerű megfigyelési tanulmánya azt tapasztalta, hogy a szilimarin alapú krém elősegítette a betegek bőrkiütését a sugárterápiából.

Számos klinikai vizsgálatban vizsgálták a tejbogáncsot hepatitisz, cirrhosis, gombamérgezés vagy epevezeték rendellenességek kezelésére. Ezekben a kísérletekben sokféle dózist alkalmaztak vegyes eredményekkel. A krónikus hepatitisben szenvedő betegek biológiai terápiájának vizsgálatában a szilimarint szedő betegek kevesebb tünettel és jobb életminőséggel rendelkeztek, mint a szilimarint nem szedő betegek.

Megállapítást nyert, hogy a szilimarin segít a vas kelátterápiában, amely extra vas eltávolítja a sok vérátömlesztésben részesült beteg véréből.

Melyek a tejbogáncs mellékhatásai és kockázata?

Nagyon kevés mellékhatást jelentettek a tejbogáncs vagy a szilimarin használatával kapcsolatban. Számos májbetegségben szenvedő betegekkel végzett tanulmány kimutatta, hogy a szilimarin szedése ritkán lehet hashajtó hatású, émelygést, gyomorégést vagy gyomorpanaszokat okozhat. Nagy adagok esetén enyhe allergiás reakciókat észleltek.

Az FDA jóváhagyta-e a bogáncsot rákkezelésként történő felhasználásra?

Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügynökség (FDA) nem hagyta jóvá a tejbogáncs alkalmazását rák vagy más egészségügyi állapot kezelésére. A tejbogár étrend-kiegészítőként kapható az Egyesült Államokban. Az étrend-kiegészítők olyan termékek, amelyeket hozzá kell adni az étrendhez. Nem gyógyszerek, és nem célja a betegségek kezelése, megelőzése vagy gyógyítása.

Az étrend-kiegészítőket gyártó cég felelős azért, hogy biztonságos legyen, valamint hogy a címkén szereplő állítások igazak és nem félrevezetik a nyilvánosságot. Az FDA nem engedélyezi az étrend-kiegészítőket biztonságosnak vagy hatékonynak, mielőtt azokat eladnák.