Mi a rabdomiolízis? tünetek, kezelés, gyógyulás és okok

Mi az a rabdomiolízis?

A rabdomiolízis olyan állapot, amely akkor fordulhat elő, ha az izomszövet olyan sérülés miatt sérül, amelynek során a test izma megsérül (rabdomyo = vázizom + lízis = gyors lebontás). A testben háromféle izom létezik:

• vázizmok, amelyek mozgatják a testet;
• a szívben található szívizom; és
• simaizom, amely vonzza az ereket, a gyomor-bél traktusot, a hörgőt a tüdőben, valamint a húgyhólyagot és a méhét. Az ilyen típusú izmok nincs tudatos ellenőrzés alatt.

A rabdomiolízis akkor fordul elő, amikor a vázizom károsodott.

A sérült izomsejt szivárog a mioglobinból (egy fehérjéből) a véráramba. A mioglobin közvetlen mérgező lehet a vesejtekre, és ronthatja és eltömítheti a vese szűrőrendszerét. Mindkét mechanizmus veseelégtelenséghez vezethet (a rabdomiolízis fő szövődménye).

A jelentős izomkárosodás miatt a folyadék és az elektrolit elmozdulhat a véráramból a sérült izomsejtekbe, és másik irányba (a sérült izomsejtekből a véráramba). Ennek eredményeként kiszáradás léphet fel. A megnövekedett káliumszint a véráramban (hiperkalémia) szívritmuszavarokkal és hirtelen szívhalállal társulhat kamrai tachikardia és kamrai fibrilláció miatt.

A rabdomiolízis szövődményei között szerepel a diszeminált intravaszkuláris koaguláció is - ez az állapot akkor fordul elő, amikor kicsi vérrögök alakulnak ki a test ereiben. Ezek a vérrögök az összes véralvadási tényezőt és a vérlemezkéket fogyasztják, és a vérzés spontán módon kezdődik.

Ha az izmok megsérülnek, különösen egy összetörési sérülés miatt, az izomban duzzanat léphet fel, és rekesz-szindrómát okozhat. Ha ez olyan helyen történik, ahol az izomot fascia köti össze (kemény rostos szövetek membránja), az izomrekesz belsejében a nyomás megnőhet, amíg az izom vérellátása romlik, és az izomsejtek elhalnak.

A rabdomiolízist először az olaszországi, 1908-as vulkánkitörés által okozott összetörési és robbantási sérülések súlyos komplikációjaként értékelték.

Milyen tünetei vannak a rabdomiolízisnek?

A rabdomiolízis leggyakoribb tünetei a következők:

1. izomgyengeség;
2. izomfájdalom; és
3. sötét vizelet.

Az izomkárosodás gyulladást okoz, amely érzékenységhez, duzzanathoz és az érintett izmok gyengeségéhez vezet. A sötét vizeletszíne annak oka, hogy a mioglobin kiválasztódik a vizeletben. Egyes érintett személyek ezt vérként írják le a vizeletben, de mikroszkóp alatt történő vizsgálatkor vörösvértestek nem láthatók.

A rabdomiolízis várható szövődményeivel kapcsolatos tünetek a következők:

• veseelégtelenség tünetei, amelyek között szerepelhet a kéz és a láb duzzanata;
• csökkent vizelettermelés;
• légszomj, mivel a felesleges folyadék felhalmozódik a tüdőben;
• letargia;
• gyengeség;
• hiperkalémia tünetei (gyengeség, émelygés, fejfájás és szívritmuszavarok miatt fellépő szívdobogás); és
• a disszeminált intravaszkuláris koaguláció megmagyarázhatatlan vérzésként jelentkezhet (ahogy korábban tárgyaltuk).

Gyermekekben a veseelégtelenség és a disszeminált intravaszkuláris véralvadás ritkábban fordul elő. A tünetek elsősorban izomfájdalom és gyengeség.

Mi okozza a rabdomiolízist?

Az izomkárosodás néhány általános oka a rabdomiolízis miatt:

• Súlyos tompa trauma és összetörési sérülés
• áramütés
• Villámcsapások
• Súlyos égési sérülések
• Hosszabb ideig tartó immobilizáció (például olyan betegek, akik hosszabb ideig egy pozícióban fekszenek egy rokkantsági sztrájk, alkohol vagy drog túladagolása miatt, vagy akik hosszabb ideig eszméletlenül maradtak más okok miatt). A test súlya elegendő ahhoz, hogy összetörje az izmokat, amelyeket egy kemény felületre, például a padlóra ejtenek.
• Túlzott testmozgás, például maratoni futás vagy túlzott súlyemelés
• Epileptikus állapotú betegek, ahol a roham hosszabb ideig tart és izmok akaratlanul összehúzódnak
• A dystonikus reakciók izmokat görcsöznek, és ha kezeletlenül hagyják, az károsíthatja az izmokat
• Koleszterinszint csökkentő gyógyszerek
• Antidepresszáns gyógyszerek
• Egyes érzéstelenítők rosszindulatú hipertermia szindrómát okozhatnak, magas láz és izommerevség mellett
• Különféle kábítószer-visszaélések
• Hipertermia és hipotermia (magas és alacsony testhőmérséklet)
• Szövődmények baktériumok, vírusok és gombák által okozott különféle fertőzésekből
• Kapcsolódás más betegségekhez, például assickle sejtbetegséghez, polymyositishez és dermatomyositishez
• A méreg szövődményei a kígyócsípésből és a fekete özvegy pókcsípéséből.

Mikor kell felhívnom az orvost a rabdomiózisról?

A rabdomiolízist gyakran olyan súlyos orvosi események komplikációjának tekintik, mint például trauma vagy más betegség. Ezt általában az egészségügyi szakember ismeri el a beteg értékelése és kezelése során. Például egy olyan betegnél, aki áramütést szenved, várhatóan rabdomiolízis alakul ki, és gondoskodni kell az izombontás szövődményeinek figyelemmel kíséréséről és lehetséges minimalizálásáról. Hasonlóképpen, egy olyan betegnél, aki a stroke fennmaradása után több órán keresztül mozdulatlanul maradt a padlón, fennáll a veszélye a rabdomiolízisnek, és ennek a lehetséges szövődménynek a diagnosztikai vizsgálatát gyakran végzik.

Bizonyos helyzetekben fontos, hogy az egyén orvoshoz forduljon, ha izomgyengeség és sötét vizelet tünetei fordulnak elő. Ezek a tünetek hosszantartó testmozgás, például maratoni futás vagy túlzott súlyemelés miatt jelentkezhetnek.

Azoknak a betegeknek, akik gyógyszereket, például sztatinokat vagy fibrátokat szednek a koleszterin szabályozására, tisztában kell lenniük azzal, hogy a megmagyarázhatatlan spontán izomfájdalom vagy sötét vizelet, mind a rabdomiolízis tünetei, jelzik az orvosi ellátás igénybevételét.

Hogyan diagnosztizálják a rabdomiolízist?

A rabdomiolízis kiértékelése a beteg kórtörténetével és fizikai vizsgálatával kezdődik. Az egészségügyi szakember felméri az izomromlás mögöttes lehetséges okait. Néha ez nyilvánvaló; a beteg trauma áldozata. Időnként részletes információgyűjtésre van szükség a betegről, például az esetleges betegség állapotáról és a gyógyszeres kezelés előzményeiről.

A fizikai vizsgálat nem csak az izomkárosodásra összpontosít, hanem a veseelégtelenség és a hyperkalemia esetleges szövődményeire is, a kapcsolódó szívritmuszavarokkal együtt.

A vérvizsgálat magában foglalhatja a teljes vérképet és alvadási profilt, elektrolitokat, vesefunkciókat (BUN és kreatinin) és kreatin-foszfokinázt (CPK), az izomban található vegyi anyagot, amely izomkárosodással is szabadul fel a véráramba. A megfelelő klinikai körülmények között az emelkedett CPK szint megerősíti a diagnózist.

A vizeletvizsgálat hasznos lehet. Feltételezhető, hogy a myoglobin jelen van a vizeletben, ha a vizelet vérkémiai tesztje pozitív, de mikroszkópos vizsgálat során nincs vörösvérsejt.

Vannak hazai gyógymódok a rabdomiolízisre?

Ha rabdomiolízis gyanúja merül fel, korai orvosi vizsgálat szükséges. Fontos, hogy a beteg, családtagjai vagy gondozói felismerjék a betegség fennállásának esélyét, és sürgős orvosi segítséget kérjenek.

Ha az eset enyhe, az otthoni kezelés magában foglalhatja a pihenést és a megfelelő hidratálást, valamint a rengeteg ivóvíz folyadékkal történő rehidratálását.

Mi az orvosi kezelés rabdomiolízis?

A rabdomiolízis életveszélyes szövődményeket eredményezhet, és az összes lehetséges komplikációt az orvosi ellátás során figyelembe kell venni.

Sok beteg esetében az izomromlás kezelése a kórház előtti helyzetben kezdődik, amikor a sürgősségi orvosi technikus vagy a mentős felismeri az izomkárosodás lehetőségét. Nagy mennyiségű sós folyadék intravénás infúziója növeli a glomeruláris szűrési sebességet, vagy a veseben található szűrőkön átmenő folyadék mennyiségét. A fokozott folyadékáramlás célja a toxinok, például a mioglobin hígítása, amelyek eltömődhetnek és károsíthatják a vese szűrőrendszerét.

Ezenkívül a kórház előtti személyzet fontolóra veszi a szívfigyelést, hogy felmérje a hiperkalémiát, amely szívritmuszavarokhoz és hirtelen szívhalálhoz vezethet.

A sürgősségi osztályon történő kezelés folytatja a kórházi előtti ápolást. Fontosnak kell lennie a rabdomiolízist okozó mögöttes problémák kiértékelésében és kezelésében is.

A veseelégtelenség megelőzése az akut kezelés egyik fő hangsúlya. Folyadékra, gyógyszeres kezelésre és potenciálisan dialízisre lehet szükség a vesefunkció támogatásához, miközben a keringő mioglobinfehérjék kiürülnek a testből.

A hiperkalemia terápia magában foglalja a beteg elektrokardiogramjának (EKG) megfigyelését, feltárva minden olyan rendellenességet, amely előre jelezheti a potenciálisan halálos kimenetelű szívritmust, például kamrai tachikardia és kamrai fibrilláció. Gyógyszereket lehet felhasználni a kálium kivezetésére a véráramból, végül a testből a vizelettel.

A diszeminált intravaszkuláris koaguláció a rabdomiolízis további szövődménye, és a vérrögképző termékek transzfúzióját igényelheti. Ezek között lehet friss fagyasztott plazma, krioprecipitátum és vérlemezkék.

Azok a betegek, akiknél a rabdomiolízis szövődményei alakulnak ki, gyakran kórházi kezelést és megfigyelést igényelnek. A szakorvosi konzultációkat a beteg státusa alapján kell megfontolni. Nefrológusra (vese-szakemberre) lehet szükség a dialízis szükségességével kapcsolatos tanácsadáshoz. Ortopéd sebész segítséget kérhet, ha lehetséges a rekesz szindróma diagnosztizálása.

Melyek a rabdomiolízis gyógyszerei?

A vese károsodásának megelőzésére irányuló kezelés célja a vese nephronjain és glomerulusán átáramló folyadék mennyiségének maximalizálása, gyakorlatilag megkísérelve kimosni azokat a mioglobinszálakat, amelyek eldugulhatják a vese szűrőit. Ennek hatására növekszik a vizeletmennyiség, amely mérhető és ellenőrizhető.

• Vizeletkiválasztás elősegítésére diuretikumok, például furoszemid (Lasix) adhatók intravénásan. Ezt akkor is lehet használni, ha a beteg kissé kiszáradt, de a beteg életképességének - ideértve a vérnyomást és a pulzusát is - szoros megfigyelése szükséges.
• Ha az életstílus stabil, a mannitot intravénásán is be lehet adni, hogy fokozza a vese vérátáramlását és növelje a vizeletkibocsátást.
• Nátrium-hidrogén-karbonátot adhatunk az intravénás sóoldathoz a vizelet sav-bázis egyensúlyának megváltoztatására.
• Az izomkárosodás rendkívül fájdalmas lehet, és kábítószer-fájdalomcsillapító gyógyszerekre lehet szükség a tünetek kezelésére.

Mi a rabdomiolízis utánkövetése?

A kreatinin-kináz szintje a véráramban általában a sérülést követő 24 órán belül éri el a csúcsot, és a betegeket általában addig figyelik, amíg ezek a szintek közelebb állnak a normál tartományhoz.

A káliumszint az izomkárosodástól számított néhány órán belül éri el a csúcsot, de ha ezzel kapcsolatban vesekárosodás jelentkezik, akkor a test képessége is károsítja a felesleges kálium mennyiségét a vizeletbe. Ha nem szükséges dialízis, a beteget addig kell ellenőrizni, amíg a káliumszint vissza nem tér a normál tartományba.

A rabdomiolízis okát meg kell oldani és orvosolni kell. A nyomon követés az alapul szolgáló állapottól függ.

Hogyan lehet megelőzni a rabdomiolízist?

A rabdomiolízis kockázata fennáll azoknál a betegeknél, akik sztatin és fibrát gyógyszereket szednek a magas koleszterinszint szabályozására. Ezeknek a betegeknek gyakran információt szolgáltatnak, hogy tisztában legyenek a rabdomiolízis tüneteivel.

Az edzésprogramokat és a rutinokat körültekintően kell megtervezni a rabdomiolízis megelőzése érdekében. Ide tartozik a szélsőséges hőviszonyok alatt történő testmozgás és a megfelelő folyadék ivása. Mindkét helyzet kiszáradáshoz vezethet, amely növeli az izomkárosodás kockázatát.

Mi a rabdomiolízis prognózisa?

A veseelégtelenségben szenvedő betegek jelentős részében a rabdomiolízis okozza. Noha e betegség halálozási aránya megközelítőleg 5%, a halál kockázata a beteg alapvető egészségétől, az izomkárosodás mértékétől és más kapcsolódó sérülésektől függ. Veseelégtelenség esetén a halálozási arány jelentősen emelkedhet.

Az izomromlás szövődményei minimalizálhatók a rabdomiolízis korai felismerésével és az orvosi beavatkozással, amely magában foglalhatja az agresszív intravénás folyadékhidratációt.