Ct vizsgálat (macskás vizsgálat) mellékhatások, cél, ct és mri

• CT vizsgálat (CAT szkennelés, számítógépes axiális tomográfia) Téma útmutató

Mi az a CT vizsgálat?

Mi a CT vizsgálat?

A CT vagy a CAT szkennelés olyan speciális röntgenvizsgálat, amely a test keresztmetszetét röntgen és egy számítógép segítségével készíti. A CT vizsgálatokat számítógépes axiális tomográfiának is nevezik. A CT-t Sir Godfrey Hounsfield és Dr. Alan Cormack nevű brit mérnök fejlesztette ki függetlenül. Az orvosi betegségek diagnosztizálásának alapjául vált. Munkájáért Hounsfield és Cormack 1979-ben közösen kapta a Nobel-díjat.

A CT szkennereket először 1974-ben kezdték telepíteni. A CT szkennerek jelentősen javították a betegek kényelmét, mivel a szkennelés gyorsan elvégezhető. A fejlesztések nagyobb felbontású képeket eredményeztek, amelyek segítenek az orvosnak a diagnózis felállításában. Például a CT-vizsgálat segíthet az orvosoknak olyan kis csomók vagy daganatok megjelenítésében, amelyeket egy egyszerű filmröntgen segítségével nem látnak.

A CT letapogató gép képe.

CT vizsgálat tények

• A CT-leképezés segítségével az orvos úgy nézhet a test belsejébe, mintha egy kenyér belsejét szeletelve nézne rá. Ez a fajta speciális röntgen bizonyos értelemben "képeket" készít a test szeleteiről, hogy az orvosok jól nézzenek az érdeklődési területre. A CT-vizsgálatokat gyakran használják az agy, nyak, gerinc, mellkas, has, medence és melléküregek értékelésére.
• A CT egy általánosan alkalmazott eljárás. A szkennereket nemcsak a kórházi röntgenosztályokon, hanem a járóbeteg-irodákon is megtalálják.
• A CT forradalmasította az orvostudományt, mert lehetővé teszi az orvosok számára, hogy olyan betegségeket láthassanak, amelyeket a múltban gyakran csak műtétnél vagy boncolásnál találtak meg. A CT nem invazív, biztonságos és jól tolerálható. Rendkívül részletes képet nyújt a test sok különböző részéről.
• Ha egy szokásos röntgenképet vagy röntgenfelvételt (például mellkasi röntgenfelvételt) nézünk, úgy tűnik, mintha a testen átnéznének. A CT és az MRI hasonlóak egymáshoz, ám a test sokkal eltérő képet nyújtanak, mint egy röntgen. A CT és az MRI olyan keresztmetszeti képeket készít, amelyek úgy tűnnek, hogy felnyitják a testet, lehetővé téve az orvos számára, hogy belülről nézzen. Az MRI mágneses teret és rádióhullámokat használ a képek készítéséhez, míg a CT röntgenfelvételeket használ a képek készítéséhez. A sima röntgenfelvétel egy olcsó, gyors teszt, és pontos diagnosztizálására szolgál, például tüdőgyulladás, ízületi gyulladás és törések. A CT és az MRI jobban megvizsgálja a lágyszöveteket, mint például az agy, a máj és a hasi szervek, valamint hogy finomabb rendellenességeket jelenítsen meg, amelyek a röntgenvizsgálat során nem feltétlenül mutatkoznak meg.
• Az emberek gyakran CT-vizsgálatot végeznek egy másik teszt, például röntgen vagy ultrahang vizsgálat során észlelt rendellenesség további értékeléséhez. Lehet, hogy CT-vel is rendelkeznek bizonyos tünetek, például fájdalom vagy szédülés ellenőrzésére. A rákos betegek CT-vel rendelkezhetnek a betegség terjedésének felmérésére.
• A fej vagy az agy CT-jét használják az agy különféle struktúráinak felmérésére, tömeg, stroke, vérzés területének vagy erek rendellenességeinek a felkutatására. Időnként a koponyát is nézik.
• A nyaki CT ellenőrzi a nyaka lágy szöveteit, és gyakran használják a nyaki csomó vagy tömeg tanulmányozására vagy megnagyobbodott nyirokcsomók vagy mirigyek keresésére.
• A mellkas CT-jét gyakran használják a normál mellkasi röntgen rendellenességek további vizsgálatára. Gyakran használják megnagyobbodott nyirokcsomók keresésére is.
• A hasi és a medence CT a hasi és a medence szervekre (például a májra, lépre, vesékre, hasnyálmirigyre és mellékvesékre), valamint a gyomor-bél traktusra vonatkozik. Ezeket a vizsgálatokat gyakran rendelik a fájdalom okainak ellenőrzésére, és néha egy másik teszt, például ultrahang vizsgálat során észlelt rendellenességek nyomon követésére.
• A sinus CT vizsgálata mind a sinus betegség diagnosztizálására, mind a sinus drainézis útjának szűkítésének vagy obstrukciójának kimutatására szolgál.
• A gerinc CT vizsgálatot használják leggyakrabban herniated korong vagy a gerinccsatorna szűkítésének (gerinc stenosis) kimutatására nyaki, kar, hát- és / vagy lábfájdalommal küzdő embereknél. A gerinc törését vagy törését is felismerik.

CT vizsgálat kockázata és mellékhatásai

A CT-vizsgálat nagyon alacsony kockázatú eljárás.

• A páciens CT-vizsgálat során sugárzásnak lesz kitéve. Ez azonban biztonságos szint.
• A legnagyobb potenciális kockázat egy kontraszt (más néven festék) injekcióval jár, amelyet néha használnak a CT szkenneléshez. Ez a kontraszt segíthet megkülönböztetni a normál szöveteket a rendellenes szövetektől. Segít abban is, hogy megkülönböztesse az ereket a többi struktúrától, például a nyirokcsomóktól. Mint minden gyógyszer, néhány embernek a kontraszttal szemben is súlyos allergiás reakciója lehet. A kontraszttal végzetes reakció esélye körülbelül 1/100 000. A megnövekedett kockázatú személyeknek különleges előkezelésre lehet szükségük, és kórházban kell elvégezniük a tesztet. Bárki, aki korábban kontrasztreakciót vagy súlyos allergiás reakciót váltott ki más gyógyszerekkel szemben, asztmában vagy emfizemában szenved, vagy súlyos szívbetegségben van, fokozott a kontrasztreakció kockázata, és kórházi röntgenosztályba irányítják vizsgára. Az allergiás reakció mellett az intravénás festék károsíthatja a veséket, különösen akkor, ha az egyénnek már marginális vesebetegsége van. Általában a betegnek tanácsos inni sok folyadékot, hogy segítse a festék kiürülését a rendszeréből.
• Bármikor, amikor egy vénába injekcióznak, fennáll annak a veszélye, hogy a kontraszt a vénán kívül a bőr alá szivárog. Ha nagy mennyiségű kontraszt szivárog a bőr alá, ritkán ez a bőr lebomlását okozhatja.

CT vizsgálat előkészítése

Ha a beteg kontraszt injekciót kap, akkor a CT-vizsgálat előtt néhány órán keresztül nem szabad enni vagy inni, mert az injekció gyomorpanaszokat okozhat. A kontrasztbefecskendezés beadása érdekében a karba közvetlenül a szkennelés előtt intravénás injekciót kell beadni. A kontraszt ezután az IV-n keresztül jut a testbe.

A has és a medence legtöbb CT vizsgálata előtt fontos inni egy orális kontrasztanyagot, amely híg báriumot tartalmaz. Ez a kontrasztanyag segít a radiológusnak a gyomor-bél traktus (gyomor, vékony és vastagbél) azonosításában, e szervek rendellenességeinek felismerésében, valamint a struktúrák elválasztásában a has többi részén. A beteget felkérik, hogy igyon valamivel kevesebb, mint 1, 5 - 2 órán át felosztott nettót.

Az eljárás során

A legtöbb CT-vizsgálatot járóbeteg-kezelésként végzik. Mivel nem igényelnek kórházi ápolást, a páciens elvégzi a tesztet, majd hazamegy.

• A CT szkenner úgy néz ki, mint egy nagy fánk, keskenyen keskeny asztallal. Az MRI-től eltérően, amelyben a beteget a szkenner alagútjába helyezik, a CT-vizsgálat során a páciens ritkán tapasztal klaustrofóbiát, mert a szkenner fánkja nyitott. A beteg általában a hátán fekszik az asztalon, amely a gép közepén mozog. A beteg a beolvasandó testrésztől függően először a fejével vagy az első lábával mozog a szkenneren. Bizonyos letapogatásoknál, például az orrmelléküreg és a középfül, a beteg a hasán feküdjön, és először a fején megy keresztül.
• A betegnek mozgásmentesnek kell maradnia a vizsgálat ideje alatt, amely általában csak néhány perc. A teljes eljárás, amely magában foglalja a beállítást, magát a szkennelést, a képek ellenőrzését és az IV eltávolítását, ha szükséges, 15–45 percig tart, attól függően, hogy a test melyik részét szkennelik.
  • Néhány vizsgálatban a beteget felkérik, hogy tartsa levegőt legfeljebb 20 másodpercig.
  • Fémet nem szabad viselni.
  • Az, hogy milyen ruhát visel a beteg, a vizsgálat jellegétől függ. Például a mellkas, has vagy medence CT-vizsgálatához a beteg általában kórházi ruhává válik. Fej CT vizsgálatához a beteg normál utcai ruhát viselhet.
  • Szedálás ritkán szükséges. A gép csendes, így a beteg hallja a teszt alatt egy csendes suttogás.
  • A technikus a következő helyiségben tartózkodik, és egy nagy ablakon keresztül megfigyelheti a beteget.

Az eljárás után

Ha a beteg kontraszt injekciót kapott, az intravénás injekciót eltávolítják a karról, mielőtt hazamegy. A szkennelés vagy a kontrasztbefecskendezés nem okozhat káros hatásokat. Abban a ritka esetben, amikor a beteg szedációt kapott, ébren és riasztás után hazatérnek. De valakinek haza kell vezetnie a beteget.

A CT-vizsgálatot radiológus, egy orvos, a különféle röntgenvizsgálatok értelmezéséhez kiképez. Az eredményeket továbbítják az orvosnak. Az, hogy az orvos milyen gyorsan megkapja a jelentést, attól a képalkotó központtól függ, ahol a vizsgálatot végrehajtják.

A nyaki CT vizsgálat.

Mikor kell orvoshoz fordulni?

A kontrasztra gyakorolt ​​reakció szinte mindig azonnali, ezért nagyon ritka, ha a beteg elhagyja az intézményt. Ha azonban egy beteg úgy gondolja, hogy késleltetett reakcióval reagál a kontrasztra, hívnia kell azt az intézményt, ahol elvégezték a vizsgálatot.

A tünetek között szerepel a viszketés és a nehéz légzés vagy nyelés. Ha kontraszt szivárog a bőr alá, akkor a betegnek fokozott bőrpírot, duzzanatot vagy fájdalmat kell keresnie. A betegeket gyakran felkérik, hogy jöjjenek vissza másnap, hogy bőrüket ellenőrizni lehessen. Magának a vizsgálatnak nincs mellékhatása, de a többszörös CT-vizsgálatot igénylő betegeknek meg kell beszélniük a sugárterhelést orvosukkal.